Végzettek beszámolói

Az életünkben minden a legtökéletesebb időzítéssel történik, még akkor is, ha időnként szeretjük ennek ellenkezőjét érzékelni. Mi sem bizonyítja ezt jobban annál, hogy a ProMami továbbképzés pontosan akkor volt, amikor szükségem volt rá. Ezt persze akkor még nem tudtam, azt sem tudtam, minek megyek (ismét). Azt tudtam, hogy mennem kell, mert ráléptem egy útra, amelyről visszalépni, letérni már nem tudok, nem akarok. Aztán egyszer csak ott voltam, nihilbe és szkepticizmusba, bódulatba, kimerültségbe burkolózva, a ProMami meg azt mondta (vagy én mondtam???): ÉBRESZTŐ, ÉBRESZTŐ!!! Ha korábban jön, még nem vagyok elég mélyen, hogy meghalljam. Ha később.... na ezt nem tudom, de nem is lényeg. Jött, érintett (SZÓ SZERINT!), összefoglalt, és megerősített. Amit már hónapok óta fontolgattam, azt végre megtettem. Amitől már hónapok óta egyre mélyebbre hagytam magam kerülni, az összeállt, beilleszkedett a mátrixomba. Szóval leültem az úton, hátranéztem, megértettem, miért botorkálok, és kitaláltam, hogy mitől tudnék inkább rendesen menni. Azóta minden héten járni tanulok.

Ingrid

« vissza