Végzettek beszámolói

200x. y. hónap z. napján Rendet Raktam.

Allegorikusan kifejezve bemásztam lelkem sötét mélyébe - Andi, Flóra és a Csoport segítségével ablakot nyitottam, szellőztettem, sepertem, poroltam, szemetet szedtem, felmostam,  ... Aztán leültem, és megszemléltem, hogy hol vagyok. És csak ültem csendben, tompán, mert a fényben kiderült a tény... "Itt tartok MOST", és ezzel kapcsolatban ILYEN érzéseim vannak, de én ÚGY szeretnék élni, s ehhez pedig AZT kellene tennem.

Megrázó, katartikus és felszabadító élmény volt résztvenni a ProMami®-n.

A ProMami® számomra mérföldkő volt. Nem ez volt az első önismereti tanfolyamom, és nem is az utolsó. De mégis valahogy más. Mikor felkértek Lányok, hogy írjam le a ProMami® utáni tapasztalataimat, akkor fogalmazódott meg bennem, hogy a ProMami® sajátsága az, hogy "pozicionál", és ezzel alapot teremt, a Kiindulási Pont-ot.

Szembesít azzal, nem nem, nem is ez a jó szó erre, inkább én hozom felszínre, szülöm meg, és öntöm szavakba, hogy MOST "itt" tartok az életemben, vagyis szembesítem saját magamat magammal. Belenézve a tükörbe - legyen az fájdalmas, vagy örömteli - az igazi önvalómat látom  meg. Egy pillanatra a múlt-jövő-között-ingázó-Én és a jelen-Én eggyé válik. Ez a tudás kincset ér. Hogy miért? Mert megtudom mondani, hogy Honnan Hova tartanék, már csak az ÚT-at kell meglelni, ami odavezet. S az ezt követően a különböző tanfolyamok, sport, hobbik, család, barátok, munkahely, kollégák, helyzetek, szituációk, történések, gondolatok és az ÉRZÉSEK mind-mind segítenek ebben. Kiderül miben vagyok erős, mi a "gyenge" ponton, hol vannak a korlátaim, mi az amit meg merek tenni, és mi az amit még nem, mi az amire szükségem van, mi az amit éltet ... és így tovább..

Ez egy dzsungel, ahol nekem egyes-egyedül kell utat törnöm - saját magamnak. Könnyű elveszni, elesni, elkeseredni, toporogni, megállni, tétovázni, a dzsungel tele van ismeretlen dolgokkal, hangokkal, melyek elbizonytalanítanak, hitegetnek, eltérítenek ... kétségbeesett vagyok, bizonytalan, sajnálom magamat, panaszkodom, hibáztatom a dzsungelt és annak minden lakóját.... MI????? MICSODA????? Te jó ég, már megint gödörben vagyok! És SOS-ként hívom valamelyik Segítőmet  ---  segítséget kérek.

Amit tanultam az az, hogy

  1. időnként le kell ülnöm, és át kell gondolnom, hogy a tegnap "itt-tartok-most"-ja igaz-e ma még. 
  2. bármily nehéz is kimondani .. a varázspálca az én kezemben van, én teremtek, és senki, de senki nem tudja helyettem megcsinálni. Nem tudom (és néha már nem is akarom) átadni a varázspálcát. Nekem kell menni, keresni, kimondani, én érzem, ezért én tudom, mit kell tennem, és a környező Világ, Mások, az Élet pedig segít ... ha kérem.
  3. én is meg tudom kérdezni magamat, hogy "miért?"  .. s jön a válasz... "de miért is ez válasz?" ... s jön egy másik válasz .."miért?" ... stb. s a probléma nem probléma többé.
  4. a saját érzéseimet, gondolataimat fel kell vállalnom, meg kell osztanom másokkal ahhoz, hogy nekem jó legyen.
  5. mindenkinek a  saját életére saját, egyéni megoldása van; az én megoldásom nem biztos, hogy megoldás az ő számára, fel kínálhatom a lehetőséget, de ha nem él vele, az is rendjén van.
  6. Andi és Flóra  és én is tanulók vagyunk.
  7. hibázhatok én is, és tökéletesen tökéletlen vagyok, s mert azon kaptam magam, hogy már egy hete formálom, javítom, átszerkesztem, toldozom, törlőm eme kisregényt vagyis jelen pillanat éppen megint „tökéletesítek” ezért itt abba is hagyom, félkészen mégis készen. [end]

Hajni

« vissza